Budai Atlantisz (dedikált)

Az egyetemi diákotthonoknak megvan a maguk történelme: nemcsak tanulni kell, hanem a férfikor hajnalán az ifjú az életbe is belekóstol. Az arra termettek itt kezdik el a szaktudományuk művelését. A bohémek ezekből az időkből őrzik fiatalkori legszebb emlékeiket. Ha az ifjúkori életnek ezt a bemutatását akarjuk, akkor teret kell kapnia a sokszínűségnek. Egy egész század eseményeit tükröztetni szánván, a történelmi sor visszaemlékezései több forrásból származnak. A könyvben nemcsak kronológiát, intézmények felsorolását, hanem a lelkünkben megelevenedett múltra való emlékezést is megtalálja az olvasó. Mást tartalmaz a század első fele, mást a második ötven, s a század utolsó évtizede az új erők színre lépését is megmutatja. A megélt történelem krónikája akkor lesz érdekes, ha a korszak törésvonalai mentén más-más személyek mondják el emlékeiket. Az öreg "szentimrések" - az életkor parancsa szerint - az elmúlásra készülnek. Az utódoknak baráti érzésekkel adjuk át e könyvet, s azzal a meggyőződésük mellett, ápolják a múlt emlékeit - a családi és a nemzeti hagyományt egyaránt - s táplálják át mindezt a további, kései utódokba is. Fogyatkozó nemzetünk, de fogyatkozó Európánk is, így tudja elviselni a reájuk váró próbatételeket.

Mutass kevesebbet