Budapest (minikönyv)

A mai Budapest alkotó egykori községek és városok közül Pestnek, Budának és Óbudának történetünk folyamán önállóan is fővárosi szerepük volt. Először Óbuda emelkedett ki, majd a középkorban döntő jelentőségűvé vált Buda mint főváros. A XVIII. századtól Pest és Buda közösen gyakorolták a fővárosi funkciókat: Buda a közigazgatás, Pest a gazdasági élet központja lett. A Lánchíd megépítésével megteremtődött Buda és Pest állandó kapcsolata is. 1849-ben a forradalom kormánya rendeletileg kimondta e városok egyesítését, de az akkor már nem tudott ténnyé válni. Az 1867. évi kiegyezés megteremtette a politikai feltételeket a három város egyesítéséhez. A reprezentatív magyar főváros létrehozása nemzeti követelés lett. Az egyesítést az 1872. évi XXXVI. törvénycikk rendelte el. Csaknem egy évet vett igénybe az egységes főváros megalkotása, ami 1873. október 25-én fejeződött be. Az egyesítés: Budapest létrejötte, a város és az ország történetében egyaránt fontos határkő. Ekkor épültek ki a mai főváros legjelentősebb közútjai, sugárútjai és kerületei. A város fejlődésével együtt járt a népesség gyors növekedése. A főváros lakossága 1849 és 1919 között 700 000-rel szaporodott. 1930-ra már kiépültek és szoros gyűrűként fogták körül a peremvárosok és a községek a fővárost, ebből jött létre 1950. január 1-én a ma már 2 millió lakosú Nagy-Budapest. A város történetének tragikus korszaka volt a második világháború, melyben a fasizmus dühöngése a város jelentős részeinek pusztulását idézte elő. Hazánk felszabadulása után a város ismét felépült, gazdagodott és szakadatlanul fejlődik. Egy szocialista ország szocialista fővárosa lett, amely építkezéseivel, új létesítményeivel már a jövőt készíti elő.

Mutass kevesebbet