Bűnös nemzet vagy kényszerű csatlós?

A ​történelem elsősorban a múlt elbeszélése. Beszámol a múlt eseményeiről, ismereteket közöl róluk, hogy közöttük az összefüggéseket felismerjük. Arisztotelész szerint (Poetika, IX. fejezet) a történész abban különbözik a költőtől, hogy míg az előbbi megtörtént eseményekről számol be, addig az utóbbi olyanokról, melyek bekövetkezhetnek. A jelenkortörténet jobbára politikai, valamint államok közti eseményekkel, ritkábban a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődéssel foglalkozik. A tárgyalt eseményeket lehetőség szerint úgy kell bemutatnia, hogy ezek még élő alanyai saját élményeikre emlékezve azokat felismerjék, a jelenkor embere pedig a tárgyalt eseményekről és ezek összefüggéseiről a valóságnak megfelelő képhez jusson. Azok a személyek, akik a történéseknek jobbára csupán tárgyai és csak ritkán cselekvő alanyai voltak, alig képesek az átélt események elfogulatlan ábrázolására. De vajon nem szubjektív-e mindig a közelmúlt történelmi ábrázolása? Mindenki a saját szemszögéből ad számot a történtekről. A személyes nézőpont elvileg nem zárja ki, csupán viszonylagossá teszi a tárgyilagosságot. Érvényességének mértéke az ábrázoló szavahihetősége.

Mutass kevesebbet