Voltaire: Candide vagy az optimizmus

Voltaire 1694-ben született Párizsban, kilenc évvel a 17. századi francia történelem egyik legfontosabb eseménye, a 16. századi vallás- és polgárháborúkat lezáró nantes-i edictum visszavonása után, és 1778-ban halt meg az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat harmadik évében, tizenegy esztendővel a Bastille lerombolása előtt. Tanúja volt Franciaország nagyhatalmi helyzete megrendülésének és az angol világbirodalom kialakulásának, Poroszország és Oroszország látványos megerősödésének. Tanúja volt a jezsuiták franciaországi diadalának és bukásának, tanúja - és részben elősegítője - a newtoni világkép elterjedésének, az általános tudásanyag nagyméretű felhalmozásának. Az új, a korábbiaktól lényegesen eltérő 18. század legfontosabb krónikása versben és prózában egyaránt. Amikor tanulmányait a jezsuita Nagy Lajos Kollégiumban elkezdte, Boileau, a 17. századi francia irodalom törvényhozója még vitatkozott. Amikor megtörhetetlen aggastyánként hosszú számkivetés után visszatért Párizsba meghalni, Goethe már megírta első remekműveit. Voltaire valamivel több mint hat évtized alatt alkotta meg Jókaiénál is terjedelmesebb írásos életművét: epigrammát és eposzt, vígjátékot és tragédiát, esszét és kritikát, elbeszélést, regényt, krónikát, életrajzot, történelmi tablót, politika- és kultúrtörténetet, kommentárt, filozófiai és természettudományi értekezést, újságcikket, pamfletet, naplót és levelet egyaránt írt.

Mutass kevesebbet