Casanova (dedikált)

Fenyő Miksa. Casanova. Tanulmány. Budapest, é.n. [1912]. Nyugat. 95 + [1] p. Előzéken dedikációval. Fenyő Miksa (1877–1972) kritikus és szerkesztő, kritikákat és esszéket írt. Jogi végzettségét a budapesti egyetemen szerezte, és 1904-ben jogászként helyezkedett el: a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ) lett titkára. A „hivatalnoki” pálya mellett azonban már a kezdetektől a fiatal, modern művészet és kultúra nyűgözte le. „Az én történetem a Nyugat folyóirat megjelenésével […] kezdődik, minden, ami addig történt velem, előkészület volt erre az eseményre. S folytatódott, ennek bűvöletében hosszú esztendőkön át” – írta Fenyő Miksa egy visszatekintésében (Önéletrajzom. Látóhatár, 1968. 1. sz.), és bár Fenyő neve nem él olyan erősen a köztudatban, mint pl. Ignotusé vagy Osvát Ernőé, teljes biztonsággal kijelenthető, hogy nélküle nem lett volna Nyugat, vagy legalábbis nem abban a formában, mint ahogy ismerjük. "A következő közleményeknek az a céljuk, hogy igazságot szolgáltassanak egy műnek s e mű révén szerzőjének, akit a magyar olvasóközönség - kevés kivétellel - az erotikát hajhászó sikamlós írásművek klasszikusának tart, - klasszikusnak még csak nem is abban az értelemben, hogy erotikus történeteit a legkülönbb művészettel beszéli el, hanem, hogy a nemi élet dolgaiból a legmerészebbeket a legőszintébben tárta az olvasó elé. Giacomo Casanova-ról van szó és nagyszabású életrajzáról, melynek eredetije francia nyelven jelent meg »Mémoires de Jaques Casanova de Seingalt« címen. Tegyük hozzá, hogy erre a mentési akcióra a külföldön már régen nincsen szükség. Franciaországban a Flammarion cég már bátran a francia irodalom klasszikusai között adta ki művét, ugyanott, ahol Boileaut, Chateaubriandot, Diderot-t, Le Sage-t, Montaignet, Rousseau-t, Voltaire-t jelentette meg, kiváló tudósok könyvekben, előkelő szemlékben a legkülönbözőbb szempontokból foglalkoztak és foglalkoznak állandóan az íróval és művével és a legklasszikusabb tanúk - elég ha Stendhalra, Sainte Beuvere, Goethere, Heinere, Hebbelre hivatkozok - tesznek nagyon komoly tanuságot e memoároknak kiváló irodalmi értéke mellett. Amikor tehát azt mondjuk: »igasságot szolgáltatni,« valójában ezt nagyon relatív értelmében kell venni: igasságot itt, nálunk, ahol a Casanovát diákkorunkban padok alatt olvasott szennykiadásokból ismertük meg. Ki volt, mi volt ez az ember, mit élt, mit írt: erről kívánunk e tanulmányban vázlatos képet adni. Nem önálló, tudományos kutatás eredményeit tárjuk az olvasó elé, egy Casanova kutató számára - s ma már a legkülönbb olasz, francia és angol tudósok ékeskednek e jelzővel - új tényeket, vagy új szempontokat nem hoz ez a tanulmány, de talán alkalmas arra, hogy a magyar olvasóközönség érdeklődését a Casanova-eset felé fordítsa, melyen keresztül a tizennyolcadik század lelkébe nyerhet mély és igaz bepillantást. E célból röviden ismertetjük Casanova életét, főleg az önéletrajz adataira támaszkodva, életének utolsó huszonnégy esztendejét, amelyről már nem szólnak a memoárok, magát az embert, a filozófia századának ezt a legigazibb fiát, ki köré a memoárok eseményei csoportosulnak, önéletrajzának jelentőségét, történeti, kultúrhistóriai és irodalmi szempontból, hitelességüket és a Casanova-kérdés néhány érdekes epizódját." Fűzve, illusztrált kiadói borítékban.

Mutass kevesebbet