Chorum Sieram

Az "Írd meg te az év könyvét" Irodalmi Pályázat Díjnyertes könyve. A Nők Lapja Café és a Révai Digitális Kiadó irodalmi tehetségkutató pályázatra érkezett több mint 300 kéziratból 12 jutott a döntőbe. Az olvasók szavazatai alapján három nyertes pályamű immár az Ön voksátvárja a könyvesboltok polcain. Olvassa Ön is az év felfedezetteit! Ki ​nem álmodozott arról hétévesen, hogy milyen nagyszerű is lenne, ha tudna repülni? Csak dobbantana egyet, és már repkedne is körbe a háztetők felett? És mit tehet az ember lánya, ha történetesen Josefine-nek hívják, és hétévesen egyszer csak kiderül róla, hogy ő bizony tud repülni? Persze mindig is volt a családjában valami gyanús – hiszen nem mindenki lakik egy várban (aminek tornya is van, csigalépcsővel), és ahol a kertben akkora napraforgók nőnek, hogy ki se látszik egy gyerek közülük. És azt sem mondhatja el mindenki magáról, hogy van két boszorkányos nagynénikéje, akik valami furcsa családi titkot őriznek. Nos, talán a legjobb, ha megadja magát a kalandoknak és szorgosan gyakorolja a repülést, hiszen tudjuk, ha valaki különleges képességgel rendelkezik, és jóra használja, előbb-utóbb kivívja a gonoszok rosszallását. Jobb, ha mindenre felkészül. Ha valaki szívesen olvasta gyerekként Brunella Gasperini könyveit (Én és ők, Mi és ők) a szeleburdi milánói család kalandjairól, imádta Gerald Durellt (Családom és egyéb állatfajták), falta Tom Sawyer kalandjait, Harry Potterre pedig családtagként gondol, nos, annak örömmel jelenthetem, hogy Josefine-nel tovább bővítheti imádott mesehős barátainak számát. Részlet a könyvből: "Önök tudnak repülni? És ti? Gondoltam. Ami azt illeti, hétéves koromig én se tudtam. akkor is csak véletlenül fedeztem fel a tudományomat. Kiestem a padlásablakon, de nem zuhantam, csak lebegtem lefelé, miközben a karjaimmal csapkodtam. Aztán bementem a konyhába, ahol a családom tartózkodott, és közöltem velük a nagy újságot. Az öcsém, Petere, akkor épp ötéves volt, lelkesen követelte, hogy tanítsam meg őt is. A nővérem, Miya, aki két évvel volt idősebb és okosabb nálam, azt mondta, ne feltűnősködjek, inkább rakjak rendet a szobámban. Nyelven nyújtottam rá, majd a szüleimre néztem. Apa magas, vékony, szemüveges és kissé szórakozott figura, ép akkor nézett össze aggodalmasan anyával. Gyanakodva figyeltem őket, mire a nagyi megkérdezte, nem akarok-e inkább ebédelni."

Mutass kevesebbet