Christine

A Christine már a harmadik könyv volt, amit Kingtől olvastam, de ennek most nem sikerült olyan mélyen megfognia, mint a másik két regényének. Az első 150-200 oldalt szó szerint úgy kínlódtam végig, mert nagyon vontatottnak éreztem a cselekményt, de mégis hajtott a kíváncsiság, ezért nem hagytam félbe az olvasását. Magam is meglepődtem, hogy miután sikerült belerázódnom a történetbe, már le se akartam tenni a könyvet. Sokan horrorként emlegetik ezt a sztorit, de véleményem szerint a Christine inkább egy misztikus thriller, némi lélektani beütéssel. Ettől függetlenül azért voltak benne borzongató részek, és amíg olvastam a könyvet, jó párszor kellett menekülnöm az álmaimban Christine elől. :D A történet végével nem voltam teljes mértékben elégedett, mert egy kicsit elnyújtottnak éreztem, ugyanúgy, mint az elejét. A regény főszereplője Arnie Cunningham, aki megvásárol egy rozoga Plymouth Fury-t, majd totális megszállottja lesz az autónak. A történetet Arnie legjobb barátja, Dennis Guilder elbeszéléséből ismerhetjük meg, amit nem is bántam, mert ő sokkal szimpatikusabb karakter volt számomra, mint Arnie. Mindkét karakter jelentős változáson megy keresztül, csak amíg Dennis pozitív, Arnie rendkívül negatív irányban. Nem bántam meg, hogy sorra kerítettem ezt a könyvet Kingtől, de valószínűleg többször nem fogom leemelni a polcról. :)

Az elején kicsit vontatott volt, így nehéz volt nekem is felkapni a fonalat. Aztán a közepe körül kelkezdett beindulni és én is egyre jobban élveztem a könyvet. A vége szerintem nagyon jóra sikerült, mégis valahogy ürességet hagyott maga után a történet Megfogalmazhatatlan érzések kavarognak bennem a könyv befejezése óta. Épp ezért szeretem annyira King-et.

Brilliáns ötlet: a gépkocsi, amelynek nemcsak lelke, de női lelke, s érzései vannak, s a történetből álmatlan éjeket okozó horror kerekedik, amely a maga műfajában is kiemelkedő. Szerintem King egyik legjobb könyve.