Cigánynak lenni Magyarországon

Szűcs Erika körültekintőbben fogalmazott, mint Szepessy Zsolt vagy a petíciót aláíró polgármesterek, de politikájának lényege mégiscsak az volt, hogy súlyos társadalmi kérdéseket - mindenekelőtt a tartós munkanélküliség és a kistérségi gettósodás problémáját - populista konszenzust keresve igyekezett átfogalmazni. Az Út a munkához program a parlamenti jobboldali ellenzéktől a neoliberális publicistákig valóban széleskörű egyetértésre talált; és a konszenzusnak elválaszthatatlanul része volt az is, hogy lehetőséget adott a „cigánykérdés" szótárának használatára, tehát a problémák etnicizálására, és olyan értelmezésére, mintha azok alapvetően és kizárólag cigányokat érintenének. Nem egyszerűen az történt tehát, hogy a helyi politika, az önkormányzati közélet szabályai, normái és diskurzusai elfoglalták, háziasították az országos közéletet, hanem a kormány maga hajtott végre populista társadalompolitikai fordulatot. Az a problémahalmaz azonban, amit a polgármesterek, kormánypárti és ellenzéki képviselők, és óvatosabb formában, de a szakminiszter „cigánykérdésként" tematizáltak, valójában nem cigányügy.

Mutass kevesebbet