CIGÁNYOK EURÓPÁBAN 2. OLASZORSZÁG

E kötet célja, hogy bemutassa, megvizsgálja, hogy egy cigány csoport, a „roma” cigányok, hogyan „találták ki” a gádzsókat; hogyan aknázták ki az őket körülfogó kulturális környezetet, hogy megalkossák a saját, egységes, teljeskörű és kölcsönhatásra épülő rendszerüket. Azok az elemek, amelyekből a romák saját és eredeti kulturális egységet teremtenek, a gádzsó kultúra bizonyos vonásainak átalakított változatai. Az olasz ciganológiában elterjedt az a patetikus szemléletmód, miszerint a cigányok válságban vannak, nincsenek erőforrásaik, nem kreatívak, és „segítségre” szorulnak (a gádzsók részéről természetesen), hogy „felnőttek és érettek” lehessenek. Ez a látásmód tagadja a cigány kultúra eredetiségét és különbözőségét. Gyakran nehéz beismerni, hogy lehet egy cigány nézőpont is, amely nem azonos a miénkkel. Ha felmerül a gyanú, hogy ez így van, megtörténhet, hogy a különbözőségre az elmaradottságban és kulturális elsorvadásban keresnek racionális magyarázatot, tagadva, hogy a cigányok bármiféle életerővel és eredetiséggel rendelkezhetnek. Ez nem egyéb, mint intellektuális értelemben vett népirtás, a különbözőség tagadása. A békére és fejlődésre való igazi nevelés, amelyről annyit beszélnek, nem tekinthet el az értékek viszonylagosságának fogalmától

Mutass kevesebbet