Cirkuszkocsival a sarkvidéken át

Az egyik legnagyobb gyermekkori kedvenc, a nagy trilógia és a kiemelten közismert regényein kívül talán a legjobb. A Cascabel család (szőröstűl, bőröstül:)) minden tagja szerethetű, az útközben csatlakozott útitársak is. Nagy bejárt távolság, 2 kontinenst (+1 a végére) átszelő grandiózus kaland. Nem volt meg a polcon otthon, ezért sokáig csak kölcsönben olvastam, és annyira bennem ragadt a hangulata, hogy később be kellett cserkésznem ezt a példányt, remek klasszikus grafikákkal.

Verne utaztatós regényei nem egyformán érdekesek a mai – főleg ifjabb – olvasóknak. Ez a könyv gyermekkorom kedvence volt, és ma sem tagadom meg. Egyrészt felkeltette az érdeklődésem a északi vidékek iránt (Kanada, Szibéria), másrészt a főszereplő mutatványos család humora és optimizmusa nagyon tetszett. A szerző e könyvében sikeresen fékezte meg enciklopédikus hajlamait, és nem csinált belőle lexikont (ami engem pl. a Grant kapitány gyermekei-ben nagyon zavart). Még a lányaim – akik amúgy nem lettek Verne-rajongók – is szívesen olvasták 'Gázkábel Cézár' történetét. Szerintem Verne egyik legidőtállóbb munkája.

Felnőttként olvastam ezt a regényt először - gyerekkoromból kimaradt, de amikor megláttam a fülszövegben, mekkora távolságon át utazik a vándorkomédiás család, azonnal megragadta a képzeletemet; méghozzá először is Szibéria, mert most épp oroszul tanulok. Bartócz Ilona neve pedig garancia a fordítás kiváló minőségére. Nagyon tetszett az a humor, amely átszőtte a regényt, és a történelmi háttér még érdekesebbé teszi. Fordulatos könyv, olvastatja magát, szerethetők a szereplők (a papagájuk is ::)) Elszántak, legyőznek minden, az út során felmerülő nehézséget, és végül zseniálisan bánnak el a banditákkal. Csodálatos könyv, az egyik legkedvesebb Verne-regényem lett!