Civilizációk nyomában (dedikált)

Részlet: A Neander-völgyi már ügyesen markolta a buzogányt, már tudta, leütheti vele a mamutot is, most mégsem sikerült neki, állatias dühével magasra hajította a bunkósbotot, mely sebesen repülve saját fejére esett vissza, s meglékelte a koponyáját. Ha a bunkósbot röptekor százezer év telt volna el, s a durva fadarab helyett egy számítógép ereszkedett volna le az égből, a Neander-völgyi - akit már embernek kell tekintenünk - akkor sem tudott volna rajta keresztül kijutni az internetre, hogy rövid órák alatt az emberi tudás határtalan adattárát hívja le. Pedig agyállományának elektronikus működése nem lehetett primitívebb egy mai Macintoshénál, csak hát a Neander-völgyi még nem tudta azt, amit Bili Gates, hogy minden emberi tudás tárolható, s például az interneten át mindenki számára hozzáférhető. A Victor Hugó utcából percek alatt a washingtoni Kongresszusi Könyvtár honlapjára juthatunk, aztán mintha ülnénk az Amerikai Nemzeti Könyvtár katalógustermében, kutakodhatunk az óriási gyűjtemény tételei között. A Neander-völgyi is, ha tehette volna, találhatott volna kellő ötletet bajai orvoslására - vélhetnénk mai eszünkkel, de hát mi találunk most a súlyos, emberi kultúránkat szorongató gondjainkra megoldást? Pedig milyen egyszerű lehetett volna! - írhatja majd ezer év múlva tudástörténeti művét író, hozzám hasonlóan vakmerő utódom.

Mutass kevesebbet