Csak ez a giccses, gagyi élet (dedikált)

A barakksor romhalmazának közepén a redves szatócsbolt álljon a piaccal szemben, a sarkon. A piactér meg túloldalt, a sarki üzlettel szemben. Mögötte félkörben a düledező barakkok közé ékelve egy Zsákutcában a Szivattyúüzem, szélén a Szputnyik presszóval. A szatócsbolt, a piac, a Szivattyúüzem, meg a Szputnyik presszó közti távolság legyen egy parasztköpés. Vagy kettő. Esetleg több. A szatócsboltból jól látszódjon a gyér forgalmú hajnali piac. A piacról meg a szatócsbolt. A karcos, ragacsos pult mögött álljon ott Savanya, a tulaj, bokától tokáig húgyszagúan, izzadtan, büdösen, retkes nyakkal, borostásan, szaros seggel, ahogyan kell. Ahogyan az meg van írva. Imre, a piac önjelölt királya, a szánalmas, vidéki csirkefogó a szatócsbolt küszöbén bóbiskoló, korcs kutyát oldalbarúgva lépjen be a boltba. Törkölyszagú szájával suttogja: - Mi van, Savanya? - Mi a fasz lenne? - böffentsen vissza Savanya. Hátát a polcnak támasztva, totyakos ülepével roskadjon rá egy zsák zsizsikes lencsére a pult mögött. - Adjmáegydenátfelírásra! Nin csapróm - huhogja Imre. - Lófasz a picsádba. Neked itten coki - bonyolódjon bele kelletlenül az üzleti tárgyalásba Savanya. - Egyébként nez avarjál! Látod, hogy könyvelek - hajoljon a kockás spirálfüzet fölé. Böngéssze tovább az adósok névsorát. Időnként taszítson egyet-egyet a szovjet számológép piros-sárga golyóin.

Mutass kevesebbet