Család, szerelem, gyermekáldás

E könyv azokat az ismereteket foglalja össze, amelyek az emberi létezés legintimebb, leginkább testközeli világának történelmi múltjáról és jele-néről tudhatók. Visszatekint azokra az őskori hordákra, amelyek kő- és csonthegyű lándzsákkal vívták a vadállatok ellen élethalálharcaikat, s az utolsó jégkorszak fagya elől barlangokban húzták meg magukat, majd a fő korszakokat felvázolva napjainkig követi családi-házassági szokásaink alakulását. Egészen a legfrissebb szenzációig, a kék-vörös-fekete zász-lókkal felvonuló amerikai "poliamory" mozgalomig, melynek elképzelései szerint az ideális az lenne, ha több férfi és nő közös fedél alatt élve alkotna egy nagy családot, ahol minden közös, mindenki mindenkivel szeret-kezhet, és a gyerekeket is közösen nevelik. A család, a szerelem és a gyermekáldás életünk legfontosabb tényezői közé tartozik. Tudományos tény, hogy az ember a legszexközpontúbb fő-emlős: legalább százszor annyi időt fordítunk egy-egy nemi aktusra, mint az emberszabású majmok, s a nőnemű élőlények közül egyedül az embe-rieknél tapasztalható az orgazmus intenzív megélése. De az a vakítóan tiszta szerelemérzet is csupán az emberi lélekben lobban fel, amelyről közel két és fél ezer esztendővel ezelőtt Platón így írt: Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném, csillagom ezreivel. A családi élet különböző változatainak történelmi áttekintése számos furcsa vagy éppen elborzasztó tényre világít rá, olyanokra, amelyek vilá-gossá tehetik, milyen viszontagságos utat tettünk meg napjainkig, amikor a nők magasan művelt, a közéletben is hangadó emberekként a férfiakkal egyenlőkké váltak. Normális társadalmi viszonyok esetén a szabad-ság ilyen kiteljesedése a családi közösségek harmonikusan kiegyensúlyozott továbbfejlődését eredményezné. Ám ehelyett mindenfelé azt halljuk, hogy ez az együttélési forma válságba került. A szülők a válások és újra-házasodások lelki katasztrófái között tántorognak, a gyermekek ide-oda sodródnak, számuk egyre csökken. Jómagam úgy látom, nem a család jutott válságba, hanem a liberális gazdaságpolitika sodorta olyan csődbe világunkat, amely a társadalom valamennyi közösségi formáját rombolja. Meggyőződésem, hogy ha az emberiség ezeket az abnormális viszonyokat eltakarítja útjából, akkor megújult, továbbfejlődött formában a családi élet reneszánsza is bekö-vetkezik.

Mutass kevesebbet