Családi emlékek Tóth Árpádról

Tóth Eszter könyvét a `Családi emlékek Tóth Árpádról`, továbbá `Az árnyból szőtt lélek` és két önálló kis esszé alkotja, valamint a gazdag, egyedi fekete-fehér képanyag, amelyet a két kötetből és a Petőfi Irodalmi Múzeum archívumából válogattuk össze. A ​könyvben Tóth Eszter eleveníti fel családi emlékeit édesapjáról, édesanyjáról és nagyapjáról, Tóth András debreceni szobrászról. Az Apám című első részben arra a Szabó Lőrinc által, az akkor 15-16 éves szerzőnek feltett kérdésére keresi a választ, hogy „milyen érzés volt költő gyermekének lenni?” Mindössze nyolc éves volt, amikor a nagy költő meghalt, de számos, eleven élmény él benne a szerető, lányának mindenben kedvében járó költő-apáról, mindennapi életükről, nyaralásaikról, neveltetéséről. Idézi a hozzá írt vagy vele foglalkozó leveleket, írásokat; jó néhány Tóth Árpád-vers élményeire is rámutat. Az Anyám című rész elsősorban azt a 17 esztendőt dokumentálja, amely az Annuskaként emlegetett édesanyja és édesapja 1911-es megismerkedésétől Tóth Árpád 1928-ban bekövetkezett haláláig terjed. Ezt a dokumentációt elsősorban a nagyon érdekes házaspári levelezés közlésével éri el. A központi figura ebben a részben is a költő családfő, ezernyi apró-cseprő vagy éppen nyomasztó gondjaival, művészi terveivel, de mindenekelőtt a gondos és szerető hitves, egymást szerető házaspár portréja bontakozik ki a kommentált levélváltásokból. Tóth Eszter persze továbbkíséri édesanyja nem egyszer nagyon is göröngyös életútját egészen haláláig. A Tóth nagyapa című harmadik rész nemcsak a nem túlságosan sikeres szobrászművész biográfiája, hanem bravúros módon Tóth Árpád neveltetésének a dokumentációja is. A könyv egésze nem más, mint egy sajátos szemszögű Tóth Árpád életrajz. Irodalomtörténeti jelentőségén túl olvasmánynak sem utolsó.

Mutass kevesebbet