Csecsemő- és gyermekgyógyászat

A megbetegedések és a halálozások arányszáma csecsemő- és kisgyermekkorban lényegesen magasabb, mint a későbbi életkorokban. A csecsemő és a kisgyermek a különböző ártalmakkal és külső behatásokkal szemben lényegesen érzékenyebb, védekező képessége, ellenanyag-termelése elégtelen. Statisztikai adatok szerint a magas csecsemőhalálozást különféle egyéb okok mellett főként három betegségcsoport idézi elő: az újszülöttkori megbetegedések, az emésztőszervek és a légzőszervek betegségei. Az emésztőszervek betegségei, a nyári hasmenések a csecsemőhalálozási görbe nyári kiugrását idézik elő, míg a légzőszervi betegségek, tüdőgyulladások a késő téli, kora tavaszi csecsemőhalandóságot fokozzák. A csecsemőkori halandóságot elősegítő tényezők között a fertőzések mellett a környezet egészségügyi körülményei, továbbá a szociális és lakásviszonyok is nagy szerepet játszanak; így pl. erősen I veszélyeztetettek a házasságon kívül született csecsemők. Kormányzatunk és az egészségügyi szervek tudatos intézkedései, a szervezett anya- és csecsemővédelem, az egészségügyi viszonyok' állandó javítása, a lakosság életszínvonalának emelkedése stb. következtében a csecsemőhalandóság állandóan csökken. Míg 1932-ben 100 élveszülöttre 18,4 csecsemőhaláleset jutott, s ezzel hazánk erősen elmaradt a kulturáltabb országoktól, ma már mindössze 5% körüli a csecsemőhalálozás aránya. Fokozott csecsemővédelem - a betegségek megelőzésének tökéletesítése - révén azonban további javulásra kell törekednünk.

Mutass kevesebbet