Csernobil-vádirat

Özv. ​Szabadszállási Kálmánné: „A halálos ágyán arra kért: Kicsim, bizonyítsd be, hogy minket beleküldtek a halálba. Akkor megfogadtam, ha beledöglök is, a végére járok ennek a borzalomnak. Én mindent megtettem…” Özv. Kiss Istvánné: „Hazajött és azt mondta, rendesen lemosták őket, meg a cégnél is közölték, hogy lesz semmi baj. Aztán elkezdett vérezni, 30 kilót fogyott, kihullott a haja és annyiféle áttételes rákja lett, hogy számolni sem tudtam már.” Özv. Szívós Gézáné: „Nem akarom exhumáltatni, nem akarom bolygatni a sírját, a férjemet már senki sem adhatja vissza nekem.” Özv. Kosáry Jánosné: „Bementem az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetbe, és sírtam, könyörögtem, csapkodtam az asztalt, mert látni akartam a férjem holttestét. Pár nap múlva egy urnában kaptam meg a maradványait.” Szabó István, halála előtt két nappal: „Tudom, hogy én is Csernobil miatt halok majd meg, de nincs hová fordulnom, mert nincs már időm…”

Mutass kevesebbet