Csikesz Sándor Emlékkönyvek 3.

Részlet a kötetből: A református valláspaedagogia válságának küszöbén Elmondotta az Országos Református Tanító-Egyesület konferenciáján Debrecenben, a Kollégium oratóriumában 1932. Június 27-én. - Gyorsírás után. - Kedves Tanító Testvéreim! Mélységes hálával köszönöm meg az Országos Református Tanító-Egyesületnek, hogy módot adott erről a fontos kérdésről egy pár, a szivembe gyökerező, igazságot elmondani és azokról bizonyságot tenni. De a köszönetem azért is száll, mert éppen tanítók előtt szólhatok, akikkel apai és anyai ágon felmenő őseim több, mint egy évszázad óta összekapcsolnak. A köszönetem azért is szól, mert éppen a valláspaedagogia legfőbb témájáról szólhatok, amelyiknek most már 11 esztendeje vagyok professzora a legmagasabb theologiai oktatás területén és annak mindig egyre nagyobb felelőség reám súlyosodásával megterhelt szolgája. Köszönettel vagyok az előttem szólott előadónak is. Sok mindent elmondott, aminek az ismétlésétől felment engem és így voltaképpen összeműködünk. Térjünk tehát a dologra: a református valláspaedagogia válságának a küszöbére. Hogy a világháború után válság van, azt nem kell magyarázni. Válság van a paedagogiában is általában. Van-e joga a régi nemzedéknek arra, hogy a maga kultúrjavait változatlanul adja át újnak? Nincs-é ennek más igénye? Van-e joga a szülőföldnek a maga hagyományaival megterhelni az ifjúságot? Nincs-e annak más célja? Van-e joga az eddigi gazdasági produkciós módoknak ránehezedni az új nemzedékre? Nincs-e szükség egy más produkciós módra? Van-e joga az eddigi munkarendszernek lefoglalni a maga számára az iskolát? Nincs-e megfelelőbb munkarendszer? Micsoda egész az egekig csapó hullámai vannak ennek a vitának különösen a külföldi paedagogia irodalmában, azt majd nálamnál hivatottabb mester fogja itt ecsetelni.

Mutass kevesebbet