Csillagárnyék

A költő régebbi és új verseiből válogatott Csillagárnyék című kötetében (Szent István Társulat, 2009). Hozzácsatolta három szlovák költő verseiből készített műfordításait. Ami első olvasásra szembetűnik: számtalan, szokatlan szóösszetétele, gyakran kötőjellel összekapcsolt szavai. Így tömörít a költő, új jelentést, új képet alkotva az összetett szavakból. Csak úgy találomra idézek néhányat: a címadó csillagárnyék, sárfény, gúny-parázs, álomrongy, Júdás-gyötrelem, senkiföld-ország, aranysövény- napraforgók arca... A költő sokszor számba veszi a látott dolgokat, mozaikszerűen összeilleszti a képeket, tájképeket fest, játékosan. (Ilyenek a „Táj-kép"- ciklus versei, de sok más költemény a többi ciklusból is.) Máskor a látvány látomás lesz, mint például a Feleségnek ajánlott Badacsonyi látomás: nosztalgia, az akkor és a most ellentéte: „A tó zöld volt akkor most márvány-erezet / Füröszteném benne szelíd szemedet/ Fiatal éveink villany-atlaszát/ kigyúlni látnám a nagy időkön át..." - A nagy zeneszerzők műveit hallgatva szárnyakat kap a költő. Mozart klarinétversenyével a csillagokig emelkedik: „Emlékek-könnyek játékán is/ szivárványt köt a szép derű." De a varázslat rövid, a költő azonosulva a zeneszerzővel, szinte sorsközösséget vállal vele: „Visszatérnek a színi-képek,/ búcsú és megtépázott évek/ lassan kivérző kín-torna/ Vonóknak ágán kürt harangja/ kondul majd névtelen síromra/ Hallom a Halmok énekét." (Mozart - 1791)

Mutass kevesebbet