Csillagpázsit / Fecskék a nosztori völgyben

"A krónikás nem hiheti azt, hogy az elmondottak főszereplője. Annak idején ő - az egyes szám első személy - a legkisebbek közül való lehetett, s így hamisítás volna főhősnek tekinteni. Éppezért a történet se történet, hisz csorbítva adhatná csak vissza azt, ami megesett. Így, ha utólag egy szálra fűznők a személyeket, tán a legfontosabbnak nem jutna hely, vagy pedig engedetlen természetüknél fogva szertegurulnának, hogy újra a földé legyenek. A főszereplő - minden írásban szükség van rá -, gondolom, a puszta lehetne, de nem a síkság csupán, mely vegetációja, faunája és embervilága nélkül holt talaj. A szerkesztő s rendező elme pedig inkább a négy évszak, mert az szab törvényt és határt a növényi növekedésnek, az ember kedvének vagy cselekedetének. S tudni kell még, hogy az egység, amelynek része és részese voltunk a csüggedés óráin is, kényszerítő sugallat, hatalom, mely igazságnak, saját igazságunknak formát, a látott érzékelt vagy megszenvedett valóságnak az emberi szó gyúrható anyagából alakot át. A teljes sors, amit e sorok lejegyzője a pusztán megtalált s tán ott is hagyott kerek esztendő múltán, nem is benne testesült meg, inkább szétosztozott jelenségekben és jelentésekben. Ő, aki a szigorú rend miatt csak saját életét élhette, azt is örökkön híjával, az EGÉSZ-ben szilánknyi mozaik volt, mintha jégdarab volna, amit a vaksi nap előtt a gabonavetésben fölvet a téli patkó."

Mutass kevesebbet