Csip-csup

Kop-kop-kop... az ablakpárkányon kopogtak az esőcseppek. Igen, esik az eső és elrontja a mai délutánt. Pedig milyen nagyszerűnek ígérkezett minden! Anyu megígérte Jancsinak, hogy elsétálnak egészen a kis erdőig. Aztán jött az eső és most itthon unatkozhatik. Anyu az ablaknál varrt, Jancsi felkéredzkedett az ölébe, és orrát az ablaküveghez nyomva, a lecsurgó esőcseppeket bámulta. Az ég szürke volt, az utca üres, semmi néznivaló nem akadt. — Anyu, honnan jön az eső? — A felhőből, kisfiam. Jancsi megpróbálta követni egy-egy cérnavékony ezüstös esőcsík útját, de sikertelenül. A hulló esőcseppek sűrű vonalai összegabalyodtak szeme előtt. A felhőket se látta, az ég mindenhol egyformán szürke volt. Sehol egy rés, ahol az eső lepotyoghatna. — Anyu, ez mind felhő? — Igen, Jancsikám, ez olyan nagy felhő, hogy innen az ablakból nem is láthatjuk a szélét. Talán az egész várost beborítja. — És mindenütt esik belőle az eső? — Mindenütt — mondta Anyu, és letette a varrást. Most már ketten nézték az esőt. — Katiéknál is esik? — kérdezte Jancsi, hogy félbe ne szakadjon a beszélgetés, mert szerette volna, ha Anyu valami érdekeset mesél.

Mutass kevesebbet