Csupa boldogság

„Regényminiatűrök, ​kisprózák, stílusparódiák” a kötet alcíme. A megjelölés önismeretre vall: Kerényi Grácia két legnagyobb érdeme a miniatürizálás és a parodizáló képesség. Regényminiatűrjeit hosszabbra is lehetett volna nyújtani; az írónő sűrít, összenyomja, amit ábrázolni akar. Mint egy becsukott harmonika, olyan Kerényi Grácia egy-egy írása: fájdalmasan benne van a muzsika lehetősége. A miniatűrök, sőt a paródiák java része: variáció a magányra. A divatos téma attól válik az írónő kezén újszerűvé, hogy az a bizonyos elrejtett muzsika fanyarul intellektuális, groteszkül érzelmes fordulatokból rezeg hangtalanul elő. A fordulatok mögött, az írónő munkái és a mai lengyel próza valamelyes ismeretében nem nehéz meglátnunk a modern kelet-európai művészeti törekvéseket. A magány variációi a kapcsolatkeresés szintjén jelennek meg. A miniatűrök óriás-magányban élő figurái szüntelenül, fáradhatatlanul kergetik és sohasem találják meg egymást, a kapcsolandók egy pillanatra sem kapcsolódnak – még rövid fizikai mámoruk is hiányzik, vagy eltorzul. A börtöncella, a krematórium előterében emlékeit keresgélő fiatal nő, a tüdőbeteg szlovén partizánlány, a tündérlány, a házibulira siető fiatalok, az elváltak, az özvegyek – Kerényi Grácia hősei abban hasonlítanak egymásra, hogy mindannyian a kezüket nyújtják felénk. Az írónő hangja szokatlan a magyar irodalomban, de ha megszokjuk, azonnal megszeretjük. Eltitkolt gondjainkról szólnak ezek az írások.

Mutass kevesebbet