Csúszó árfolyamrendszerek

Azokban az országokban, ahol a külkereskedelmi partnerekhez képest tartósan magasabb a belföldi infláció, a hazai valuta menedzselésének alapvetően három fajtája létezik: lebegő árfolyam központi banki intervenciókkal irányítva (managed floating), árfolyamrögzítés időnkénti, előre nem bejelentett kiigazításokkal (adjustable peg), és csúszó árfolyamrögzítés (craívling peg). A három rendszert nem lehet egymástól élesen elhatárolni, hiszen például egy széles sávval csúszó árfolyam (crawllng barid) közel állhat az irányított lebegtetéshez és egy nyilvános elkötelezettség nélküli sávban irányított árfolyam („piszkos csúsztatás") a csúszó rendszerhez. A csúszó rögzítés valamely változatát többnyire olyan kis, nyitott, fejlődő vagy közepesen fejlett országok választották, amelyek monetáris hatóságai belátták az infláció gyors megszüntetésének korlátjait. Az elmúlt három évtizedben több tucat példa található a csúszó árfolyamrendszer különböző típusaira, és jelenleg is számos ország, közöttük Magyarország is alkalmazza. A rendszer bevezetését megelőző fő közös jellemző a 20%-os vagy azt meghaladó inflációs szint volt, és a hatóságok azon preferenciája, hogy a nominális és reálárfolyam kiszámíthatóságára jelentős hangsúlyt fektettek. Az infláció tekintetében azonban már kevésbé egységes a célok megfogalmazása: volt, ahol az infláció radikális letörésére szándékozták felhasználni, volt, ahol a lassú dezinfláció számára próbáltak hosszabb távon horgonyt biztosítani, volt, ahol az árfolyamot a reálárfolyam stabilizálására használták fel, és más eszközökkel harcoltak az infláció ellen, és az is előfordult, hogy csak ismételt emelkedésének megakadályozását tűzték ki célul.

Mutass kevesebbet