Dani uraságnak (dedikált)

Szülőföldemet növesztvén kezdtem ezt a könyvet, Berzsenyi szeretetében. Kemenesalja, gyerekkori ablakomból látva is, fölfedezetlen tájam. Most már budapesti vonatjeggyel érkeztem hozzá és Berzsenyihez, Dani urasághoz. Tapasztalataimat a költőnek mondom el, neki beszélgetek jelenről, múltról, a lehetséges jövőről: mi van ott, miként élnek, gondolkodnak földijei? Efféle írásban legfőbb kalauzom a szeretet otthonossága: elvezet a szívekhez, eltölt kedéllyel, bizalommal és jóakarattal. Az élet melegét szándékoztam közvetíteni, mely inkább fölfedezésre vár mostanában, mint a szociográfia hagyományos tárgyai. Adataim e könyv megjelenésére elavulhatnak, de az emberi természet múltból jelenbe torkolló története időálló. Miként válaszol a kihívásra, a tisztességes megmaradásért miként cselekszik? S mert nem szeretem a "vízszintes" prózát, hamar múlékonynak tartom a zsurnalisztikus, izgató időszerűséget, a stílussal bízom megnyerni az olvasót, azzal a személyességgel, mely mintha vendégül látná egy Ság hegyi pince asztalánál, koccintana a kemenesaljaiakkal és Berzsenyivel. Ágh István

Mutass kevesebbet