Deákok tüköre

A szerző a két-háromszáz évvel ezelőtti régi magyar diákvilágba kalauzol bennünket. A "Deákok tüköre" felvillantja a ma már csak hírből ismert iskolai szokásokat: megtudjuk, hogyan és miért fújták versben még a fizikai tételeket is egykoron a diákok, hogyan készületek a "cérnával mért versek", mikor még iskolai feladatul kellett nagy tollrágás közepett a megadott tárgyakról - a nyárról, a télről, a fösvénységről, avagy éppen a tengeri zivatarról - verseket faragni. Szó esik a "deáki" - vagyis a latin - tudományokról, arról az időről, amikor még a vesszőzés, iskolai áristom járt azért is, ha valaki magyarul szólt az óraközi szünetekben pajtásaihoz. Tanúi lehetünk az első fizikai kísérletek iskolai bemutatásának, amelyek ördöngösség hírébe keverik a híres debreceni Hatvani vagy a sárospataki Simándi professzort. De bepillantást enged a "bűvös tükör" a régi kollégium életébe, a diákönkormányzatba, s az élelmezés gondjaiba is, láthatjuk hogyan járták be nagyobb ünnepeken a nagy- és kisdiákok a környéket, hogy begyűjtsék a lisztet, a kolbászt, a zsírt, a mézet, a mustot vagy a pénzt a kollégiumi menza konyhájára. Képzeletbeli útra indulva a múlt diákéletébe, ízelítőt kapunk még az iskolai színjátszásból, és a régi diákjátékokból, sportokból is. Különösen sok vidám percet szerezhetnek a megelevenedő játékok jelenetei s az iskolai versenyek, mulatságok hol tanulságos, hol szívderítő leírásai. Mindezt a diákélet természetes velejárója a kifogyhatatlan diákhumor számtalan megjelenési formája - rengeteg diáktréfa, vidám történet, anekdota, vers - fűszerezi, teszi élőbbé, színesebbé. S ehhez járul az egykorú képek, rajzok sokasága, általuk lesz igazán méltó címéhez a kötet: hű tükörévé a magyar iskolai élet egy nagy és szép sok tekintetben máig példamutató korszakának.

Mutass kevesebbet