Derűs órák

Négy novella: négyféle hang, hangulat, modor - olyan különbözőek, mintha nem is ugyanaz az író írta volna. Az első, a Szép, mint a halál - szabályos, klasszikus realista elbeszélés. Egy igaz ember szép haláláról, egy hazug szerelem felszabadító elmúlásáról szól, visszafogott, nemes pátosszal, teli zengéssel. A második, A kardnyelő és az emberek - formájára tömör, csattanós anekdota, lényegét tekintve szimbolikus jelentést hordozó parabola az emberi hiúságról. A harmadik, a Rakéták, csillagok, receptek szatírikus-utópisztikus történet más bolygó értelmes, az embernél jóval fejlettebb lakóinak tragikus kudarcba fúló földi látogatásáról, félelmesen keserű és félelmesen szellemes poénnal. És végül a Rekviem egy rendkívüli tehetségért különös, szabálytalan, műfaji skatulyákba nehezen illeszkedő írás: egy rendkívüli ember portréja és életútja; hallatlanul szűkszavú és mégis sokatmondó, puritán módon elbeszélt és mégis izgalmasan érdekes történet, korrajz és példázat az emberi lét alapkérdéséről: hogyan éljünk? És mégis, minden különbség, eltérés ellenére - egy tőről fakadt ez a négy novella. Mert így vagy úgy, pátosszal, gúnyosan, keserűen vagy megbékélten, a realizmus, szimbolizmus vagy az utópia nyelvén, de mindegyik az élet végső, nagy kérdéseit feszegeti. "Derűs órák" lényeglátó bölcsességével.

Mutass kevesebbet