Diákország

Henri Murger: Diákország (Le pays latin), "Világirodalom" Könyvkiadó-Vállalat Ackermann és Weiler Kiadása, Budapest. 221p + [3]. Október utolsó napjaiban, a szünidőkről való visszatérés idején a Páris és Joigny közt szolgálatot tevő nehézkes postakocsi, a Fekete tyúk, egy fiatal embert tett le a rue des Nonaindiéresen, ki podgyászát egy kétfogatú bérkocsiba rakatta és a Saint Sulpice-térre vitette magát, hol egy hotelben ért partot, melyben majdnem kizárólag tanárok és egyházi emberek laktak. E fiatal embert Claude Bertolin-nak- hivták s azért jött Párisba, hogy az orvosi egyetemet végezze: Joignyban, Bourgogneban született s valamivel több volt husz évesnél. Egy kis vagyont szerzett kereskedőnek a fia volt, még serdülő korában árvaságra jutott, midőn nagybátyja, magához fogadta, ki plébános volt egy kis faluban, mely az Yonne partján tükröződött s melyet Cézynek hivtak. Bertolin abbé unokaöccse gyámja lett, ő foglalkozott a nevelésével s hogy a fiatal embert abba a helyzetbe juttassa, hogy midőn annak az ideje elérkezik, megtudja választani azt a pályát, mi ízlésének legjobban megfelel, oly oktatásban részesítette, mint aminőt a fiatal emberek a kollégiumokban nyernek. De az Öreg plébános nem ugy öntötte a tudományt gyámoltja fejébe, mint a tanárok, kik azt keserűvé teszik, mert a brutális tanitás egy és ugyanazt a módszerét alkalmazzák összes hallgatóiknál, bármily különbség van is intelligenciájuk és felfogási képességük fokozatai között.

Mutass kevesebbet