Dolgozzatok amig mécsetek ki nem alszik

Gróf Tolsztoj Leo. Dolgozzatok amig mécsetek ki nem alszik. Regény a kereszténység első korszakából. Budapest, 1900. Pallas. 139 + [1] p. Sok vendég gyűlt egy napon össze egy gazdag ember vendéglátó födele alatt és egy ízben megesett, hogy az emberi életről lévén szó, beszélgetésük komoly fordulatot vett. Olyanokról folyt a beszéd, a kik jelen voltak, és olyanokról, a kik távol voltak, azonban képtelenek voltak összes ismeretségük között csak egyetlen olyan embert is találni, a ki meg lett volna elégedve életével. Nem hogy az egyiknek vagy a másiknak oka lett volna a végzet ellen zúgolódni, hanem egyikük sem állíthatta, hogy az az élet, a melyet átélt, keresztényhez méltó lett volna. Valamennyiüknek be kellett vallaniok, hogy életüket nagyon is világiasan tékozolták el, hogy csupán magukkal és családjaikkal törődtek. hogy keveset gondoltak szomszédjukkal és még kevesebbet istenükkel. Ez volt beszélgetésük tartalma és meglepő egyértelemmel egyeztek meg abban, hogy valamennyien bűnösek és valamennyien istentelen, kereszténytelen életet folytattak. Félvászon.

Mutass kevesebbet