Dosztojevszkij és Nietzsche

Sesztov könyve nem filozófiai mű a szó hagyományos értelmében. Az olvasónak nem kell megbirkóznia bonyolult terminológiával, filozófiai általánosításokkal, mert Sesztovot nem az általános izgatja, hanem minden egyes ember személyes tragédiája. Ez a könyv mindenkinek szól, aki kénytelen szembenézni az élet kegyetlenségével, tragikumával s végső soron a halállal. Sesztov, az egzisztencialista filozófia legkülönösebb s alighanem legeredetibb gondolkodója mindenkinek segít - élni és túlélni. Dosztojevszkij és Nietzsche című művét 1903-ban írta; akkor, amikor az addig radikális, többnyire marxista nézeteket valló orosz filozófusok legjobbjai rádöbbentek, hogy az emberi lét mögött milyen metafizikai titok rejtőzik, s az ember problémáját nem lehet forradalmakkal megoldani. E rádöbbenés pillanatát örökíti meg Sesztov könyve, amelyben a szerző Dosztojevszkij és Nietzsche gondolataiból kiindulva megalkotja a mindmáig talán legkövetkezetesebb egzisztencialista filozófiát. "Rendkívüli örömöt szerzett nekem, hogy megismerkedhettem azzal az emberrel, aki a Nietzschéről és Dosztojevszkijről szóló könyvet adta Európának." (Thomas Mann: Párizsi mérleg) "Sesztov... mindvégig azt bizonygatja, hogy a legösszefüggőbb rendszer, a mindent átfogó racionalizmus is lépten-nyomon az emberi gondolkodás irracionalitásába ütközik. Figyelmét nem kerüli el egyetlen csúfondáros evidencia, egyetlen szánalmas ellentmondás sem, mely az ész érétkét csökkentheti. Egy dolog érdekli, a kivétel, merítse bár az érzelmek vagy a szellem történetéből. Dosztojevszkij halálraítélt-élményein, Nietzsche kétségbeesett szellemi kalandozásain, Hamlet átkozódásain és Ibsen keserű arisztokratizmusán át a jóvátehetetlen ellen lázadó embert kutatja, magyarázza és magasztalja." Albert Camus: Sziszüphosz mítosza) "Újra kiadják Sesztovot. Ezt az elfeledett nagy gondolkodót. Talán segít majd nekünk, akik nem vagyunk a helyünkön, hogy szembesülve a tragikus revelációkkal, végső céljaink, metafizikai helyzetünk problémájával, ismét megtaláljuk helyünket." (Eugéne Ionesco: Sesztov a lényeghez vezet bennünket)

Mutass kevesebbet