Drámák

Ödön von Horváth magyar dzsentrik, monarchiabeli csehek és horvátok leszármazottjaként született 1901-ben, Fiuméban, és mindvégig kívülállóként Budapesten, Bécsben, Münchenben, Berlinben és nyugat-európai emigrációban élte le rövid életét, amelynek 1938-ban egy korhadt faág vetett végett a párizsi Champs-Elysées-n. Mintha egy, a tulajdon életművéből előlépett motívumnak esett volna áldozatul. Ez az életmű, amelynek gerincét színművek alkotják, az alig elmúlt Monarchia nyomait még magán viselő Közép-Kelet-Európa baljóslatú fasizálódásának nyújtja éles kritikáját. Szinte mindenki mást megelőzve, társadalmi elemzés nyomán, profetikusan vetítette előre Horváth a fasizmusban kiteljesedő európai válság képét, vele az "örök nyárspolgárért", az ostobaság és a korlátoltság démonikus diadaláét. Groteszkül hátborzongató és egyszersmind mulatságos nyárspolgár-panoptikumot rendez be színpadán. Először ártatlannak, idillikusnak, kedélyesnek tűnnek alakjai, aztán ahogy közelebbről szemügyre vesszük őket, lelepleződik lúdbőröztetően ijesztő mivoltuk: ábrándos mosolygásuk viaszos dermetsége. Horváth értékét, jelentőségét csak a hatvanas években fedezték fel, akkor lett nyilvánvaló, hogy művészete a Brechtéhez hasonló drámatörténeti fordulatot rejteget. Válogatásunk különféle típusú színműveinek legjobbjait tartalmazza, mindenekelőtt "Volksstück"-jeit, népszínjátékait, e nagy hagyományú bécsi műfaj modernül visszájára fordított darabjait.

Mutass kevesebbet