Dsida Jenő versei

Rövid az életem: leírni is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam, amikor első versem - valami kis névnapi köszöntő - megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájá-ban, s akkor kaptam az első honoráriumát. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor. Azóta sok mindent láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok mindenről, amit láttam. Szülővárosomból, Szatmárról négy éve kerültem Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét [...] A szenvedést is megkóstoltam már, néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét éves vagyok, de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában. Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi. (Dsida Jenő fiatalkori önéletrajzából)

Mutass kevesebbet