Duci voltam!

Részlet: "A szerző kedvcsináló bevezetője E könyvet lapozgató, fogyni vágyó embertársaim helyébe képzelem magam, akik remény és kétség között vívódva, érveket és ellenérveket sorakoztatnak, fel mi benne a jó, mi a rossz. Természetes ez a bizalmatlanság, magam is így volnék, hiszen olyan fogyókúrás tanácsadó ez a kiadvány, amit nem táplálkozástudományi szakember írt, hanem egy vidéki körzeti orvos. Joggal vetődnek fel a kérdések: - tartalmazza-e az étrend mindazt, amire a szervezetnek szüksége van; - változatos-e az étlap; - végig tudja-e csinálni ezt, aki a munkahelyen tud csak ebédelni; - könnyen, gyorsan elkészíthetők-e az ételek; - nem befolyásolja-e károsan ez a fogyókúra a szellemi, fizikai erőnlétet; - nem jár-e jobban, aki nem méricskél, főzőcskél, hanem koplalva, úgymond "ingyen" fogy le; - kellő tudományos alapokon nyugszik-e, amikor látni való, hogy a "reformkonyha" alapanyagai (pl. szója) hiányoznak belőle. Igazuk van a kérdezőknek, hiszen nem mindegy, hogyan, mennyi pénzért, mennyi idő alatt érhetik el a régóta óhajtott karcsúságot. Természetesen ennek a könyvnek is megvan a maga előzménye. Nem úgy született, hogy gondoltam egyet, leültem és megírtam. Nem szégyen bevallani, jelentős volt a túlsúlyom, magyarán: kövér voltam. A kórház egyik ezerkalóriás étlapját látva döntöttem úgy: nincs további halogatás, meg kell próbálni. Bizonyos alapanyagokból (étolaj, liszt) olyan parányi mennyiség kellett egy adagba, hogy akkor meg úgy véltem, ezt csak csoportos formában lehet kivitelezni. Egy tápanyagtáblázat és egy 7 napos étrend volt a birtokomban, ebből kellett szervezni olyan csoportos fogyókúrás tanfolyamot, ami sikeres, olcsó és testi-lelki frissességet ad."

Mutass kevesebbet