Durbints sógor (reprint)

GÁRDONYI GÉZA figyelemre méltó régies nyelvezetével, az egyszerű parasztemberek stílusával mondja el Göre Gábor bíró úr szemszögéből Durbints sógor kalandjait. Részlet: Durbints sógor nyavajája tzethalála és mögbötsülése. Lyó egésségöt és hasolló lyókat kivánok, továbbá hogy minémü tsudák érhetik a zembört, nem is gondolná mert lám Durbints sógor is napok óta séllődik oszt még mondom néki, hogy mondok mér lógati kend ugy a fülét sógor, hát aszondi valami balyomat érzöm. - No, mondok, akkor tsak gyerünk ki a pintzébe, mert lássa kend még neköm akarmi balyom vót, a bor mindig segitött rajtam. - Ezön nem segit ö. m. a f. - No elhiggye kend, hogy segit, a zannyukomnak is, hogy a zagyara fájt, valami derága orvosságot küldött neki az báróné, akkora kis üveg vót, mint a kis ujjam, oszt az vót rányomtatva, hogy aszondi fog tsöppek, széjjel nyiti a zannyuk a szályát, én mög rátsöpögtetem mind a mi a züvegbe vót, oszt nem hogy használt vóna, hanem még a lábát is rázta kénnyába. Ne busujj mondok, hozok én néköd ojan fog tsöppeket a kitül bizonyosan möggyógyulsz, avval kifordulok a szőlőbe, oszt hozok egy tsutorával a vörösbül. Mögitattam vele felit, hát el is alutt tüle, azóta se fájlali a fogát. Hát kimentünk az pintzébe. Mondok Kátsának bagozz tüzet, oszt hotzi azt a bögrét. A legjobbik borombul tőtöttem a bögrébe. Sógor, mondok ha ezt issza kend, hát se a feji nem zug, se a zódala nem lösz nehéz.

Mutass kevesebbet