''...édes Hazámnak akartam szolgálni...''

Domokos Pál Péter gyermek- és ifjúkorában maga is részese volt annak a megszakítatlan vallásos népi szellemiségnek, amely Kájoni János és Petrás Ince János életének is talaja volt. Mint Csíksomlyó szülötte, gyermekkorában sokat járt, ministrált a ferencesek ottani híres kegytemplomában, részt vett a búcsúsok fogadásában, hallotta a Székelyföld minden részéből és Moldovából csíksomlyóra érkező búcsújáró nép énekeit. Mint gyergyófalvi "nagykántor" további ismereteket szerzett, mélyebb, most már tudatos betekintést nyert a katolikus népének használatába, életébe. Tanárként jutott el Háromszékre, majd vissza Csíkszeredába, s már ekkor, a 20-as években kezdte a népzenei gyűjtést - nem választva szét a nép közt is együtt élő egyházi és világi énekeket. Így jutott el Moldvába, s úttörője lett a moldvai népzenei anyag feltárásának. Ugyanekkor kezdte el tanulmányozni és feldolgozni a történeti forrásokat, kéziratos énekeskönyveket is. Szerteágazó tevékenysége során mind jelentősebbé vált előtte Kájoni János személye és munkássága, különösen pedig Kájoninak Cartionale Catholicum című hatalmas énekeskönyve, melyet a legutolsó időkig használtak Erdély, Moldva és Bukovina katolikusai. Ösztönzést és példát jelentett számára Petrás Ince János, aki vállára vette a moldvai magyarok ügyét, és élete hosszán rendületlen kitartással írta leveleit, tudósításait, közléseit a "tekintetes magyarnemzeti tudományos akadémiának", a Szent László Társulatának, azzal a reménnyel és bizalommal, hátha valaki közülük észbe veszi ennek a távoli, elfelejtett magyar kisebbségnek a sorsát. Domokos Pál Péter, a magyarság sorsa, és a magyar művelődés ügye iránt érzett felelősség vállalásában, valódi szellemi örököse a keleti végeken fáradhatatlanul tevékeny két ferences barátnak, Kájoni Jánosnak és Petrás Ince Jánosnak. Kájoni János, a szigorúbb szabályok szerint élő obszerváns ferences Csíksomlyón, "kalastromjuk nyomdácskáján" énekeskönyvet nyomatott 1676-ban Cantionale Cahtolicum címmel. Az ezer-oldalas könyv 820 egyházi énekszöveget tartalmaz. A kezdő nyomdának nem voltak kottafejes betűtípusai, s így dallam nélkül, nótautalással jelentek meg az énekszövegek. Abban a korban ez általános gyakorlat volt. A mai ember számára ezek a nótajelzések már nem jelentenek eligazítást, ezért célomul tűztem ki az énekeskönyv dallamainak megkeresését. Munkám során felhasználtam a korabeli nyomtatott és kéziratos forrásokat, valamint a szájhagyomány útján megőrzött régi népének anyagot is. Könyvem első része tehát Kájoni János Cahtionale Catholicumának teljes, betűhív közlése, kiegészítve a felkutatott dallamokkal. Így e könyv az 1676-os első, 1719-es második, 1805-ös harmadik, 1920-as negyedik (Erdélyi Egyházmegyei Énekes könyv címmel megjelent) kiadás után, az ötödik 1978-as kiadásként folytathatja útját. 1929-ben elsőként gyűjtöttem Moldvában népzenét. A látottak és tapasztaltak alapján megkezdtem a moldvai magyarság életének és történelmének tanulmányozását is. A kérdés kutatói között egy olyan magyar tudós pap munkásságát is megismertem, aki egész életén át Moldvában működött. Ez a tudós pap Petrás Ince János. Petrás Ince János az enyhébb rendszabályok szerint élő konventualista minorita ferences Klézse plébánosaként tevékenykedett. Felkutattam és kronologikus rendbe állítottam Petrás valamennyi elérhető írását, levelét, és közreadom könyvem második részében Tudósítások címmel. Ez az életmű megmutatja, hogy mit tehet egy lelkipásztor népéért.

Mutass kevesebbet