Edmund Husserl

Edmund Husserl, a 20. század máig is eleven és elterjedt filozófiai irányzatának, a modern értelemben vett fenomenológiának a megteremtője, nem mindennapi örökséget hagyott hátra az utókornak. Első művének megjelenésétől életművének lezárásáig kereken fél évszázad telt el, s ez alatt az idő alatt a husserli eszmerendszer több, szinte a gyökerekig ható fordulaton ment keresztül. Kezdetben az akkori iskolafilozófia, a pszichologizmus eszmekörében alkotott, majd később korszakformáló nagy művében, a „Logikai vizsgálódások”-ban korábbi álláspontját radikálisan tagadva, a korabeli osztrák neoplatonizmus eszmeáramlatába épülő logikai antipszicholo-gizmus álláspontját tette magáévá. Még később, miután létrehozta a nevével a köztudatban a leginkább összekapcsolódó transzcendentális fenomenológia eszmerendszerét, egész iskola szerveződött köré, melynek tagjai a világ legkülönbözőbb részeibe vitték szét a filozófus tanait, a legtehetségesebbek pedig új – jobbára egzisztencialista – irányban gondolták tovább, amit a mestertől tanultak. Husserl hatása meghatározó az egész huszadik századi nyugati filozófiára és kultúrára. Olyanok értékelték nagyra, mint Sartre, Ortega y Gasset, Carnap, Heidegger, Marcuse, Masaryk, Hugo von Hofmannsthal és Kokoschka – hogy csak a legismertebbeket említsük. „Filozófust ​ritkán ért oly szerencsés sor, hogy aránylag fiatalon, 40 éves korában elkészült egyik leglényegesebb művével, s hogy e munka majdnem pillanat alatt a világ vezető filozófusainak sorába emelte. Azóta hatása folyton nőtt; folyton tágultak munkaterületének határai; folyton emelkedtek szisztematikus szempontjai. Első jelentős munkája, a Logische Untersuchungen egyes tanulmányok gyüjteménye, melyek látszólag egész igénytelen és túlságosan speciális kérdésekkel foglalkoznak: mint a rész és egész, jel és jelentés, kategória és szemlélet viszonya. De e speciális és igénytelen dolgozatok megváltoztatták a filozófia tradicionális területét, mint egy földrengés. Ezeken a majdnem unalmasnak látszó témákon rendkívüli tehetségek fantáziája jött termékeny izgalomba, kik közül elég Schelert és Heideggert említenem. Ma már áttekinthetetlen a tudományos munkák sora, mely gondolataitól kapta az első lökéseket. Husserl hatása a filozófiára s a filozófiával kapcsolatos tudományokra nagyobb, mint a klasszikus német filozófia óta bárkié. E rendkívüli hatás titka a kérdezési mód genialitása. Husserl a látszólag rég megoldott és a megoldottságban megmerevedett témákból a kérdések egész raját varázsolta elő.” Szilasi Vilmos, Nyugat

Mutass kevesebbet