Egész-ség

E könyv szerzője több mint negyven éve gyakorló orvos. Betegek ezreit hallgatta, vizsgálta, kopogtatta végig s világította át nemcsak a mellkasukat, hanem az életüket is. Talán egy kisebb várost is benépesíthetnének, akiket meggyógyított, vagy akik az ő munkája révén kaptak enyhületet s haladékot az időtől. Voltak, akik csak odasodródtak elé védtelenül, voltak, akik úgy kapaszkodtak belé, mint árvízi szalmaszálba. Mások egyszerűen csak a betegségük ellenfelének tekintették, s ettől biztonságban érezték magukat a közelében, akárha köldökzsinór kötötte volna őket hozzá. Akadtak persze öngyötrők, türelmetlenek, segítségre váró agresszívek, akik a világgal kirobbantott egyszemélyes háborújukat vele, az orvossal folytatták tovább. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy Levendel sose tért ki az ilyen célt tévesztett hadviselők elől: időnként még a bűnbak, s a kárhoztatható szerepét is vállalta, ha ezzel közelebb férkőzhetett a beteg és a betegség összegabalyodott történetéhez. Orvos létére sose akart a fehér köpeny megbabonázottja lenni. Gyógyítás közben is tudott úgy viselkedni, mintha együtt utazna épp a beteggel, s csupáncsak társalognának. Vagy mintha közös bevetésre indulnának és a továbbiakban már szavak nélkül is érteniük kell egymást. Közvetlenség, humor, elfogultság, drámai szikrázások s önfeláldozó öröm egyformán belejátszottak abba a napról napra, sőt pillanatról pillantra változó magatartásba, amelyet kilúgozott szóval: orvosi szerepvállalásnak, szerepjátszásnak nevez a szakirodalom.

Mutass kevesebbet