Égig érő árnyak - Angyalszárnyak

Mindig szívesen olvasom azokat a történeteket, amelyek történelmi hitelességgel mutatnak be egy-egy korszakot, híres, vagy ismeretlen "kisemberek" szemével láttatva az eseményeket. Tóthné Földesi Ilona élete is olyan, mintha egy film forgatókönyvének lapjait forgatnám kezeim között. Egy lány, egy nő, egy asszony sorsa pereg szemem előtt, tele érzelemmel, fájdalommal, szépséggel, reményekkel és csipetnyi boldogsággal. Egy nem mindennapi élet körvonalai bontakoznak ki, ahogy a kötetben haladok előre. Őszinte vallomás, mintha csak egy titkos napló rejtekéből kerülnének elő a féltett gondolatok. A szerző kendőzetlen őszinteséggel írja le cseppet sem könnyű életének eseményeit. A fájdalmak és megpróbáltatások között azonban mindig megcsillan a mosoly és a szépség is. Ez a kettősség kíséri végig a kötetet, amelynek második felében a versek teszik teljessé az olvasó számára a szinte megfogható emlékvilágot, amelynek képei beleégnek gondolatainkba és nem eresztenek el. Hasonlatok, természeti képek, metaforák, és a tökéletes rímvilág összhangja ritkaság a XXI. századi kortárs irodalomban. Itt azonban olyan egységben van minden sor, amely méltón teszi igazi élménnyé az olvasó számára ezt a könyvet.Sodródunk a versek hullámain, majd a végére érve megpihenünk, mint "elpattant húr, egy kopott hegedűn." A dallamok, a sorok, tovább keringenek gondolatainkban akkor is, amikor már nincs újabb oldal, ahol még több emlék részesei lehetnénk. Elcsendesedik számunkra a titkok világa, véget ér az időutazás, hogy visszatérjünk a jelen mókuskerekébe.Tóthné Földesi Ilona könyvét bátran ajánlom mindenkinek, aki elég erőt és kíváncsiságot érez magában, hogy belépjen egy rejtélyes, mégis ismerős világba, ahol megfeledkezve saját gondjainkról átélhetjük mindazt, amelyet a szerző, az elmúlt évtizedek során, miközben furcsa módon mégis szembesülhetünk önmagunk félelmeivel, kételyeivel és saját kis harcainkkal is, hogy megtaláljuk helyünket, ebben a felbolydult világban...Bakos József

Mutass kevesebbet