"Egy élet átúszik a többiekbe"

„Egy élet átúszik a többiekbe” — írta egy tíz éve elhunyt nagy költő, János), István Itt a tónál... című versében. Mindnyájan azért alkotunk, hogy ne múljunk el nyomtalanul. Úgy élünk, hogy titokban azt reméljük, marad valami utánunk. Különben mi értelme az egésznek? Közhely már maga a kérdés is, mégis a lét legnagyobb misztériumára mutat, akár Babits fűszála :az Esti kérdésből. Ez a gyűjtemény olyan alkotókat igyekszik közel hozni hozzánk, akik 'maradandót és kimagaslót alkottak, alkotnak. Életművük kikerülhetetlen a magyar irodalom elmúlt fél évszázadának feltérképezésekor. Közülük jó ,.néhányan, sajnos, már nem lehetnek köztünk. Átúsztak a többiekbe. Hiszem, hogy már életükben. Mert műveik hatottak a korra, amelyben élniük adatott. Es azok is halhatatlanok, akik még köztünk vannak. Isten éltesse őket sokáig egészségben, alkotókedvben! Meggyőződésem, hogy nem csupán olvasóikra, családjaikra, barátaikra, szellemi köreikre voltak termékenyítő és megtartó hatással, hanem egymásra 1 'is. Egy nemzet emlékezete, idegrendszere lüktet alkotásaikban. Szükségünk van rájuk, nekünk, fiatalabbaknak is, akiknek jóval kevesebb jutott ki történelemből, de gyermekeinket már szabadon nevelhetjük fel. Hála nekik. A Magyar Írószövetség mindenkori vezetősége hosszú évek óta az Örökös Tagság cím odaítélésével igyekszik kifejezni köszönetét és tiszteletét azon kortárs alkotóinknak, akik jelentős életművükkel alapjaiban gazdagították a magyar írott szó kultúráját. Jelen összeállításunk szándékosan nem tanulmányokat tartalmaz szervezetünk Örökös Tagjairól, inkább arra tesz kísérletet, hogy rövid portrék cseppjeiben felszikráztassa e kiváló alkotók művészi és emberi örökségének sokszínűségét. Szentmártoni János

Mutass kevesebbet