Egy élet Magyarországért

"A német bukás esetére reánk is csak a szovjeturalom sötétsége, minden elpusztító zsarnoksága, vérengzése, rabszolgasága várt. Aki a német bukást, a velük szembefordulást óhajtotta, az a magyarságnak, mint nemzetnek halálát mozdította elő. Legalábbis meggyorsította, könnyebbé tette Moszkva számára ennek a célnak elérését. hogy azok, akik ezt tették, mást vártak Sztálintól és Rákosiéktól, hogy a szovjeturalom céljait és eszközeit nem ilyeneknek hitték, ez se jogosultságul, se mentségül nem szolgálhatott a németellenes politika, a szabotázs, a megadás, a külön fegyverletétel szándékaihoz és ezek végrehajtásához. Az a számítás, hogyha minél gyöngébb ellenállást tanúsítunk, ha minél hamarabb megadjuk magunkat, s minél hamarabb cserbenhagyjuk a németeket, a szovjet annál kegyesebb lesz hozzánk s jóindulattal fizet a gyöngeségért, az árulásért - az első perctől kezdve naiv ábrándnak, önámításnak kellett, hogy bizonyuljon... Azok számára, akik a naiv ábrándokban nem hittünk, a tudatos ámítást pedig hitványságnak tartottuk, csak egy út maradt: kitartani a végletekig s inkább elbukni dicsőséggel, mint meghalni, elpusztulni szégyenben és gyalázatban..." A modern nemzeti sajtó megteremtője, Milotay István mondja ki a nemzeti jobboldal végső, lesújtó ítéletét a Horty-korszak szégyenletes - a magyar történelemben egyedülálló - záró jelenetének hitvány szereplőiről, a baráti és szövetséges fegyvertárs elárulása, a nemzeti becsület bemocskolásának szándéka, és ezzel a szovjeturalom elősegítése kapcsán. Milotay ebben az 50-es években írt utolsó nagy munkájában vonja meg a Horthy-korszak mérlegét és mondja el, hogy miként látta a nemzeti, jobboldali magyar társadalom saját korát, melynek ő közvéleményt formáló szereplője volt. Az olvasó e kötetben valóban azt kapja, amit a cím ígér: "Ami Horthy emlékirataiból kimaradt."

Mutass kevesebbet