Egy ember egyedül marad

Részlet a könyvből: Ernest Verdun Mott csudára mulatságosnak találta, hogy a fölhúzott térdét borító takaró a rásütő napfényben csupa kis szürke fának látszik, ami ott nő két lankás hegyoldalon és száz meg száz tábortűz ég végig a hegytetőn. Ahol a nap belenyír az árnyékba, sok-sok ezer pici fehér pont bukkan ki a sötétből, hempereg a fényben, kergetőzik körbe-körbe, még bukfencet is hány gondtalanul, mint egy csomó milliomos. A reggeli fölébredés valóságos játék, mert majdnem mindig néhány perccel korábban következik be, mint kellene és nem volna értelme, hogy fölkeljen csak éppen a fölkelés kedvéért és ezzel is céltalanul keserítse az életét. Máskor meg úgy megkésik, hogy elszalasztja a munkásvonatot; ilyenkor akár a másik oldalára is fordulhat, legalább kiélvezi a reggelt, még ha két percig aggódnia kell is, hogy kidobják az állásából. De itt lenn a melegben talán nem is olyan fontos, hogy kidobják-e vagy sem, hiszen akárhogy emészti is magát miatta, nem változtat a dolgon, mert köröskörül minden marad úgy, ahogy volt.

Mutass kevesebbet