Egy év a harmincból

Részlet a könyvből: Ezerkilencszázhuszonnégy januárjában a VI. hadtest, katonai bírósága huszonhárom, kommunista munkás ügyét tárgyalta. A vád tanúiként beidézett szigurancadetektívek szemérmetlen hazudozással azt állították, hogy a perbefogott munkások Besszarábia és Erdély elszakítására izgattak a gyárakban és a szakszervezeti gyűléseken. A munkások ezzel szemben azt vallották, hogy ők a szervezkedési szabadság és a sztrájkjog biztosítását, meg a teljes nemzeti jogegyenlőséget követelték gyűléseiken. Ezenkívül tiltakoztak és tiltakoznak itt a bíróság előtt is a kormány bérletörő politikája és a {nemzetiségek üldözése ellen. Igazuk bizonyítására munkástanúk százainak kihallgatását sürgették. Az igazukat szenvedélyesen védő munkások megviselt arcába a hadbírák gyűlölettől izzó szeme fúródott. Eszükbe sem jutott a munkástanúkat megidézni. A munkások bátor viselkedésén felbőszült elnök naponta talált ki valamit a megfélemlítésükre. Megtiltotta, hogy a börtönben dohányozzanak, majd a könyveket vétette el tőlük, a tárgyalás vége felé éjszakára a leghidegebb börtöncellákba záratta őket. A vádbeszéd megtartása előtt való napon pedig azt is megtiltotta, hogy élelmet hozathassanak maguknak kívülről. A börtönkosztot meg jéghidegen adatta be nekik. „Kegyelemért siránkozó alázatos kutyákká szelídítem őket" - mondotta a tiszti kaszinóban. A januári időjárás is az ő kezére dolgozott. A tárgyalóterem ablakait dühöngő szél rázta. Odakünt az utcákon felhőként kavarta a havat, a fedélcserepek alá bújt és leszórta őket a járókelők fejére, a villanyhuzalokat vészesen suhogtatta, éjszakára meg farkasordító hideget hozott...

Mutass kevesebbet