Egy korszakváltás szemtanúja - Brodarics István pályaképe

Brodarics István 1480 körül született Szlavóniában, kisnemesi családban. Iskolázottságának, nyelvtudásának és jól megválasztott párfogóinak köszönhetően fényes karriert futott be, melynek során a korabeli Európa szinte valamennyi uralkodójával, fontosabb politikusával és jelentősebb tudósával, művészével megismerkedett. 1539-ben a magyar főpapi elit tagjaként, váci püspökként érte a halál. Nemcsak az életpálya rendkívüli, de az a hat évtized is, amely Brodarics születése és halála között eltelik. Születésekor a Hunyadi Mátyás kormányozta Magyarország Európa egyik legjelentősebb középhatalma, a király udvara pedig a humanizmus fellegvára; halála után két évvel viszont Buda már a töröké, az ország pedig másfél évszázadra három részre szakad. Brodarics István ennek a sorsfordító bő fél évszázadnak egyik legfontosabb szemtanúja, aki nem csak átélte, de alakította is korának eseményeit, de ami talán ennél is fontosabb, írásaiban be is számolt róluk. 1526-ban az ország kancellárjaként vett részt a mohácsi csatában, az ütközetről írt beszámolója a magyar historiográfia egyik legfontosabb szövege. Több száz levele pedig nem csak egy európai látókörű humanista gondolataiba enged betekintést, de elkalauzolja olvasóit a korabeli nagypolitika legfontosabb eseményeinek sűrűjébe, királyi udvarokba, veszélyes diplomáciai utakra és országos kérdéseket érintő titkos tárgyalásokra is. Kasza Péter több mint tíz éve foglalkozik Brodarics István irodalmi és politikai tevékenységével. Számos konferencia-előadás és cikk mellett 2012-ben jelentette meg Brodarics levelezésének kritikai kiadását. A történész-filológus szerző imponáló forrásismeretre alapozott, olvasmányos stílusban megírt, számos új eredményt felmutató Brodarics-életrajza méltán tarthat igényt nemcsak a korszakkal foglalkozó történészek, irodalom- és művelődéstörténészek, de a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is.

Mutass kevesebbet