Egy Kossuth-díjas börtönévei

Apám, akinek kiváló kombinációs készsége volt az áramkörök világában, az élet egyéb területein sajnos nem volt mindig előrelátó, sokszor rosszul számított. Hitt abban, hogy a tisztességes, törvénytisztelő embernek nem eshet bántódása, hogy a tudásnak, a szakértelemnek mindenhol mindenkor becsülete van. 1944-ben deportálták, Mauthausen, Gunskirchen borzalmai következtek. 1945. augusztus 13-án érkezett haza Budapestre. Szembesült azzal, hogy mindenkit elvesztett, de a két lánya élt. A Standard gyárba ment dolgozni. Hivták vissza Antwerpenbe, de ő a Standardből akart világcéget felépíteni. Fejlesztett, tanított, megszállottan a munkájába menekült. Bár sohasem politizált, belépett a Kommunista Pártba, mert úgy gondolta, hogy ezzel hozzájárul ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg az elmúlt idők borzalmai. 1948-ban az első Kossuth-díj osztásakor a kitüntetettek között volt. 1949 őszén bevitték az Andrássy út 60.-ba, az ÁVO megkezdte a Standard-per előkészítését. Hamis vádakkal, zárt tárgyaláson 15 év fegyházra és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Mutass kevesebbet