Egy nő Berlinben

Aki tudni akarja, milyen volt a háború valójában, hallgassa meg a nőket. A legyőzött németek önsajnálatának nyoma sincs. Egy illúzióktól megfosztott ember nyugalma, figyelmének könyörtelen pontossága és naplójegyzeteinek akasztófahumora felejthetetlen olvasmánnyá teszik ezt a könyvet. "Megindító és szépirodalmi jelentőségű dokumentum a háború utolsó napjairól..." (Der Spigel) Egy magányos fiatal nő naplóírásba kezd '45 áprilisában az ostromlott Berlinben. Hogy mi vár rá, egyáltalán túléli-e - biztosan semmit sem tud. Csupán egyvalamit: úgy képes megbirkózni a szenvedéssel, ha őszintén és részletesen beszámol minden percről, az összeomló nagyváros asszonyainak rettegéséről, küszködéséről, testi-lelki kiszolgáltatottságáról. Folytonos életveszélyben lenni, győzteseknek engedelmeskedni, férfimódra robotolni, éhezni, szexuális prédának lenni vagy katonavágyak közt választani - úgy járja végig a neki rendelt stációkat, hogy közben meg tudja őrizni emberségét. Szabad lelkiismerettel dönt saját sorsáról, és szembenéz azzal, hogy személy szerint ő is felelős mindenért, ami történt - hiszen a Harmadik Birodalom polgára volt. Nagyobb tisztánlátással aligha írt bárki a béke első heteiről. A napló szerzője - akinek határozott kívánsága volt, hogy neve titokban maradjon - írói tehetség. Tájékozottsága, egyéni hangja, szabadszójú humora, találó megfigyelései, érzékletes és megrázó leírásai nagyban hozzájárultak egy évtizedekig elfojtott trauma feldolgozásához, a német szenvedésről szóló közös elbeszélés kibontakozásához. A könyvet világszerte egyöntetű lelkesedéssel fogadta a kritika és a nagyközönség. A szerzők kívánsága volt, hogy ne nevezzük meg. Már csak ez okból is kerülendő mindennemű találgatás a kilétével kapcsolatban. "Az Egy nő Berlinben hihetetlen könyv. Aki megtanulta az ábécét, most végre olvashatja - és olvasnia kell!"die tageszeitung

Mutass kevesebbet