Egy orvos naplója a II. világháborúról és a hadifogságról (dedikált)

Budapesten születtem, 1916-ban. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szereztem meg az orvosi diplomát 1940-ben. Rövid klinikai működés utána behívtak katonának és nemsokára az orosz frontra kerültem, mint zászlóalj-orvos. Az urivi áttörés után 1943 január végén fogságba estem és négy és fél évig ott ragadtam. Hazatérésem után megnősültem, öt gyereket neveltem fel. Először a Haynal Imre által vezetett klinikán dolgozta, majd az I. kerületi Maros utcai Szakrendelőben mint csoportvezető főorvos működtem egész a nyugdíjaztatásomig. A belgyógyászati munka mellett főleg a pszichoszomatikus betegségek érdekeltek. 1971-ben megjelent "Lelki egészségünk" címmel az első könyvem. Ma is úgy érzem, hogy a betegek gyógyításában gyakran sorsdöntő a lélek egészségének állapota. Ebben a szemléletben, naplótöredékeim alapján írtam meg a II. világháború és a hadifogság élményeit, melyben nem annyira a történelmi események, hanem a testi és lelki betegségben szenvedők viselkedésének leírása és gyógyítása áll az előtérben. Ajánlom ezt az írásomat a katonatársaimnak, akik hasonló sorsot éltek át, és a jelenkor nemzedékének abban a reményben, hogy ezt sohasem tapasztalják meg.

Mutass kevesebbet