Egy református lelkész és felesége a 20. században

„Főtiszteletű Uram! A kunszentmiklósi szolgálatom húsz esztendős fordulójára küldött meleg sorokat nagyon hálásan köszönöm. Bizony nehezen megy a szántás. De olyan ez a szikes kun föld, hogy míg szárazságban szinte mívelhetetlen s minden kisül benne, addig - ha jól megázik, könnyen járja az eke és termést is csak ád valamennyit. Várjuk a Lélek esőjét, s lesz majd itt is aratás, ha más lesz is az arató, mint a szántó és a magvető" (Vargha Tamás levele Ravasz Lászlóhoz. Kunszentmiklós, 1935. okt 24.) „Kedves Magay Mária! Napokig gondolkoztam rajta, hogy tegezhetem-e, aztán rájöttem, igen. Nyilván nem fogsz megharagudni miatta, és a szakmán belül jelentősebb korkülönbségek se számítottak. Ami összeköt, sokkal több, sokkal fontosabb. Az ízlésbeli azonosság, amely megíratta Veled a leveledet, az a protestáns mikrovilág, ami Neked éppúgy talajod és háttered, mint nekem, - mit soroljam, Te is tudod. [ ] Verseid közül legjobban a Bujdosó forrás tetszett, de ha meg tudom szerezni, elolvasom a prózai munkáidat is. Szenczi Molnár alakja régről kísért, de én drámát szeretnék írni róla. Köszönöm, hogy írtál és azt is, amit írtál, és igaz melegséggel köszöntelek: Szabó Magda" (Szabó Magda levele Magay Máriához. Bp., 1970. febr. 22.)

Mutass kevesebbet