Egy színész vallomásai

Sir Laurence Olivier, minden idők egyik legkiválóbb Shakespeare-színésze, filmművész és rendező vall ebben a kötetben életéről és pályájáról, barátairól, szerelmeiről és házasságairól, sikereiről és kudarcairól - szerényen, tárgyilagosan, közvetlen hangon, sok-sok humorral és öniróniával. "Larry", egy szegény vidéki lelkész fia, tizenöt éves korában lépett először színpadra - mindjárt a stratfordi Shakespeare Emlékszínházban -, hogy aztán meredeken felívelő, ragyogó pályát fusson be, s az Old Vic nagy hírű társulatával Sydneytől Moszkváig, Londontól New Yorkig, filmjeivel pedig (mint azok rendezője, főszereplője, vagy éppen mindkettő) világszerte osztatlan sikert arasson. Legendás Hamlet-, V. Henrik- és III. Richárd-alakítása mellet Ibsen, Csehov, G. B. Shaw, a kortárs szerzők közül Osborne és Noel Coward darabjaiban, s még számtalan más szerepben nyújtott maradandó élményt a közönségnek. Színészi és filmrendezői munkája, közéleti szereplése, de mindenekelőtt varázslatos egyénisége révén olyan személyiségekkel került többnyire meghitt, baráti kapcsolatba, mint Sir Winston Churchill, Sir John Gielgud, Marilyn Monroe, Katharine Hepburn, Peter Brook, Ingmar Bergman "és sokan mások". Nem kevés elismerésben volt része: Oscar-díjas, 1947-ben lovaggá ütötték, 1970-ben pedig főnemesi rangra emelték, a Lordok Házának tagja lett; 1973-ban mégsem egészen önszántából vált meg a Nemzeti Színház igazgatói székétől - a Nemzetiétől, amelynek létrehozásában oroszlánrésze volt, s amelyet tizenegy éven át irányított. Ennek körülményeit ugyanolyan őszintén feltárja, mint gyakran viharos magánéletének fájdalmas-tragikus vagy örömteli mozzanatait, mulatságos anekdotái és okos elemzései pedig a színjátszás és a filmkészítés műhelytitkaiba engednek bepillantást. Lebilincselően érdekes memoárkötete, amelynek megírásában emlékezetén kívül hosszú éveken át vezetett naplójára támaszkodott, azokhoz is közel hozza ezt a nagyszerű színészt, akik esetleg még csak ezután látják őt valamelyik filmjében.

Mutass kevesebbet