Egy tanár jegyzetei

Tehát ismét itt vagyok Budapesten. Voltaképpen most örülnöm kellene. Ujjongatnom. Széles jókedvemben tombolnom és ünnepelnem. Hiszen öt keserves, szürke, örömtelen esztendő alatt mást sem tettem, mint ezért az áthelyezésért könyörögtem. Összetett kézzel kunyoráltam, hogy ne hagyjanak elveszni az erdélyi határhegyek között, ahol nincsen kultura, nincsen tudomány, nincsen könyvtár, nincsenek folyóiratok; ahol nem tudok tanulni, dolgozni, élni. Minden hiába volt. Hasztalanul írtam a leveleket a régi ismerősömnek, az egyetemi tanároknak, a képviselőknek; hasztalanul aláztam meg magamat nap-nap után - nem sikerült. A minisztériumban kereken megmondták, hogy a jó tanerőkre vidéken is szükség van, az államot nem érdekli az, hogy lesz-e belőlem magántanár vagy sem, az állam érdeke az, hogy Gyergyó-Véghelyen jól tanítsák a történelmet és földrajzot. Ezért kell Gyergyó-Véghelyen maradnom.

Mutass kevesebbet