Egy "úri kalandor" botladozásai a XX. századon át

A szerző az első világháború alatt született, és akarva-akaratlanul részt vett a huszadik század minden viharában, Magyarországon és külföldön. Öntudatra ébredése idején egymást érték az első világháborút követő kataklizmák; az őszirózsás, majd a proletárforradalom és a fehérterror; mindezek után pedig jött a gazdasági világválság. Dunántúli asszimilálódó zsidó értelmiségi-kereskedő családból származik, amely erősen kötődött a mezőgazdasághoz. A Horthy-rezsim alatt egy budapesti, latinos műveltséget nyújtó gimnáziumban, majd az Állatorvosi Egyetemen tanult. 1939-1940-ben szerezte meg állatorvosi diplomáját. Szakmáját csak két évig gyakorolhatta az anyaországhoz frissen visszacsatolt Dunaszerdahelyen, a Csallóközben. Munkaszolgálatos lett, Magyarországon és Kárpátalján. Ezt követően kényszermunkát végzett a jugoszláviai bori rézbányákban. A bori Berlin Lágerből való szökése után kilenc hónapot töltött egy észak-szerbiai csetnik vajda közvetlen környezetében, majd több mint egy évig a Jugoszláv Felszabadító Hadseregben szolgált. Magyarországra visszatérve élénken hitt az ország gyors újjáépítésében, fejlődésében, és a társadalmi igazság érvényesülésében. A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségében (FÉKOSZ) dolgozott, majd az újonnan létrejött Mezőgazdasági Akadémiát vezette Zsámbékon. Ám a rendszer - szülei földbirtoklása miatt - bizalmatlan volt vele. Visszatért szakmájába és 17 éven át eredményesen dolgozott az oltóanyagtermelésben és az azzal kapcsolatos kutatásokban. 1965-ben egy tanulmányút során Franciaországban maradt és további 15-16 év aktív munkáját a Francia Tudományos Kutatási Központ keretében az orvosi alapkutatásnak, a vírus-, illetve rákkutatásnak szentelte. Nyugdíjasként még közel két évig dolgozott az amerikai National Cancer Institute-ban, az AIDS kutatásában. Végül néhány hétig részt vett Zaire-ban egy AIDS vakcina korai kipróbálásában. Aktív évei során sem kerülhette el a huszadik század újra és újra feltámadó viharait... 1956-ban Budapesten élte át a forradalmat és 1968-ban Párizsban a diákfelkelést. 1990-ben megint csak a gyors és demokratikus átalakulásban és fejlődésben bízva visszatért Budapestre, francia nyelvoktatással, műfordítással próbálkozott majd visszaemlékezéseit írta.

Mutass kevesebbet