Egy zendülő a kalefról

2005. november 7-én őszbe csavarodott hajú, hatvanas éveik elején járó férfiak gyülekeztek a budai Martinovics hegy oldalában meghúzódó egyik villa előtt. Nem a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra kívántak emlékezni, éppen ellenkezőleg, egy olyan könyv bemutatójára voltak hivatalosak, amelyik az 1960-as években a hatalommal szembeforduló Kalef galeri tagjainak szolgáltatott megkésett igazságot, amikor feldolgozta a Moszkva téren összejáró fiatalok 1964-1965 közötti történetét. Ezek a fiatalok öltözködésben, zenei ízlésben, szóhasználatban látványosan különböztek az idősebb generációktól. Az állambiztonsági szervek persze jól tudták, hogy esetükben nem csupán nemzedéki lázadásról van szó. A Kalef fő bűne az volt, hogy tagjai nem akarták elfogadni az 1956-os forradalom leverése után évtizedekre berendezkedő hatalom ideológiáját, értékrendjét, ezért aztán a politikai rendőrség megpróbálta szétverni a Moszkva téren kialakult ifjúsági csoportosulást. Zászlóletépéssel, rasszista és antiszemita megnyilvánulásokkal vádolták a galeri tagjait, de a legfontosabb vádpont az volt, hogy néhányan közülük meg akarták koszorúzni a Petőfi szobrot a forradalom kitörésének nyolcadik évfordulóján. A bíróság elé citált fiatalokat azonban nem sikerült elítéltetni, az állambiztonsági tisztek ugyanis informátoraik leleplezése nélkül nem tudták kijátszani legfontosabb ütőkártyáikat, a hálózati jelentéseket. A kudarc ellenére a Kalef továbbra is ellenőrzés alatt maradt, többek között a galeri tagjai közül együttműködésre kényszerített informátorok folyamatosan szállították a híreket megbízóiknak társaikról, korábbi barátaikról. A sorozat első kötete ezt a folyamatot igyekezett bemutatni 1964 tavaszától a következő év végéig. A Moszkva téri galeri históriája azonban nem ért véget 1965. decemberében.

Mutass kevesebbet