Egyensúlyban

Az irigy sors semmin sem bőszül fel annyira, mint lelki egyensúlyodon, írta Seneca. Nincs is nagyobb vállalkozás tehát, mint ezt az egyensúlyt elérni, megőrizni és hivatásunk belső rendjévé tenni. Minden egyensúlyra törekszik: a legapróbb részecske, a legösszetettebb rendszer, a test és a lélek, a szív és az ész. Az egyensúlyban mértéket kap a harmónia, otthont nyer a bizalom. Aki átélte már az egyensúlyt, aki megtapasztalta már erejét és teljességét, az mindig keresni fogja, gondolkodásával és tetteivel egyaránt. Az egyensúly a mérték művészete, az arány találás bölcsessége. Olyan tudás, amelyet ismer a fizika és a filozófia, a zene és a kémia, az építészet és a közgazdaság. És ismernie kell a vezetőnek, aki az egész felől néz az egyre. Aki a kicsit is látja, amikor nagy célokért küzd. Aki változtat, miközben értéket őriz. Aki nem sodródik, hanem halad. Aki - a múltat ismerve - helyet keres a jelennek a jövőben. Az egyensúlyban az erő barátkozik a nyugalommal, az akarat a derűvel. Az egyensúly megszólal, megnyilvánul mindenben: szándékainkban, szavainkban, munkánkban. Legyen hát ez a kötet az egyensúlyra törekvés vallomása, az egyensúly ars scientiája; üzenet arról, mennyi fáradsággal és bátorsággal lehet csak felbőszíteni az irigy sorsot. Legyen ez a kötet köszönet az egyensúly ígéretéért. Azért, ami az eszmékben és az ügyszeretetben; mindenben és mindannyiunkban ott lakozik.

Mutass kevesebbet